Átoklátomás - Tymah

Mily sápadt, szürke, borús ég

Ily halott nem volt réges rég

S mily titokzatos, sûrû köd

Szörnyként kúszik a fák közt

Mily sötét, komor, csupasz fák

A köd titkait hallgatják

S az éj fagyos leple alatt

Varázsolják az álmokat

Fekszik a földön sok levél

Kikben a fák tudata él

S a köd fekete titkait

A föld mélyébe leviszik

A föld táplálja testemet

És köd járja át lelkemet

A teli hold homályos fénye

Az álmaim sötét ösvénye

Hol szövõdnek az álmaim

Ha felnyílnak a szemeim

A ködnek sápadt fonalából

S az ég bús szelének hangjából

S az erdõ sötét mélységébõl

S az ereimbe fagyott vérbõl