Harangok - Omega

Mit ér két egymásba zárt tenyér

Ha millióknak nem jut kenyér

Mit ér sok kőbe vésett házszám

Ha a kereszten nem cserélhető a sorszám

Ahogy a lélegzeted veszed, tágul benned a tér

Az arcodon minden érzés a múltadról mesél

Kifestve színes minden emlék

Ha az évek a vállukra vették

Ne mondd, hogy gyanús ez a jelkép

Én tudom, ezt is mások tették

Harsonák üvöltenek a vágyak

Ma már az istenek a földön járnak

És minden, amit tettek, hogy

Néhány háborút elvesztettek

Kiált a szólhatatlan harang

Kitépett nyelve csendben marad

Azt hiszem, hogy ma már némán táncol

Csak bólogat és lassan visszaszámol

Halántékhoz szorított kéz

Az áldozati bárány mosolyogva

A véletlenről mesél