Hosszú Út - G.W.M, Misshmusic, Burai

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem.

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen visszaút

Miattad feladnám, ezt az egészet ha tudnám

De ez az életem, a munkám

Minden hétvégén megindultam az éjszakába

Legyen lóvé, ameddig te otthon békésen aludtál

Az egészet feladnám, mert fáradt vagyok, és unom

Unom, hogy mindenki kétszínű ezen az úton

Már nem olyan mint régen

Tudom, hogyha térden lennék te lennél az egyetlen aki a kezét nyújtsa értem

De megkell tudnom mire vagyok képes

Mennyit értem el ameddig éltem

Én nem élhetek érted

Aztmondod, hogy érted miközben a szemeddel azt kérdezed, hogy miért nem

mondhatom le a hétvégéket

Az egészet feladnám, mindig ezt mondom mégis kisétálok az ajtón

De soha nem felejtem el amit adtál

Végig kell járnom az utam, hogy egy szép napon vissza térhessek majd hozzád

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem.

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen visszaút

Velem nem könnyű, de nemis igértem meg

Tizenéves korom óta éjszakába mentem

A zene ami marad, vele soha nem lesz harag

Ezzel döltek le a falak, igaz minden egyes szavam

Hogyha ez nem lenne, rossz irányba mennék

Csordulhatna könnycsepp, egy kis zárkában bent lennék

Nem születtem másra csak a rosszra

Lelkemen a gyerekkori szarságoknak foltja

Sok mindent buktam, de annál többet kaptam

Túl sok volt a fars így inkább egyedül maradtam

Hogyha választhatnék még ezerszer megjárnám

Étlen szomjan az új demom alapjára nyomnám

Mint régen.

Egy utca gyerek maradok

Velem van aki velem, a többit mára leszarom, ne fájditsák a fejem

Hogyha majd egyszer innen lépek

Csak egy mikrofont kérek, úgy tegyetek a mélybe

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem.

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen visszaút

Ellenszenvesek neked a spanjaim

Ellenszenvesek a napok amikor fellépni vagyok

Szerelmünk lapjain lassan már semmi nincsen

Szinte üres.

Mára jeges lettem, régen tüzes

Megtudnád fojtani a nőket akik írnak

Ezzel csak teret adsz a kínnak

Ahelyett örülnél annak, hogy egyre többen bírnak

És hogy a dalainkra sírnak

Azthiszi mindenki, hogy mekkora nagy rajság

A habi sztárság, de mindegyikünk lelkébe válság

Ami már sokszor bírhatatlan

Ezért most elmondom hadd lássák

A sikernek ára van, igaz tárgytalan, még nem tudni miaz ami hátra van

Ezért csak előre megyek amíg bírom

És még 100 ajtót legalább én kinyitok

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem.

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen visszaút