Kék sugár - Edda Művek

Élt egy fiú egymagában, a fény szívében, a csendnek élt

Nálad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény

E naptól kezdett félni, fájó érzés tört reá

Elragadta, egyre feljebb vitte õt a kék sugár

A késõ õszi fényben feltûnik a vén világ

Látta ott fenn a viaszszívû emberek hatalmas táborát

Mért mész tovább, nagy a világ, nem elég, amit látsz

Mért mész tovább, nem tudod mi vár, hová visz a kék sugár

Körbezárta, húzta magával a fény

Látta, amire vágyott, amitõl félt

De egyre feljebb vitte õt a kék sugár

Zuhanó sorsok, életek, mi vár rád és rám

Zuhanó sorsok, életek, hova hajszol a remény

A dolgok árát megfizetted, de ez még nem elég

Csak egy medve szerelem, elveszett testedben lehet elég

Vadul tör rád, meg nem öl, de emlékeztet míg élsz

Látott vágyakozót és gyûlölködõt

Kibontott hajú nõket, forrón ölelkezõt

És kiket hajt vad kényszer, pénz és ékszer mások után

Azt ki mindig vár, segítsd õket kék sugár